A Rodéziai Ridgeback története

Az első Afrikába érkező európai telepeseknek a vad kontinensen belüli vándorlásaikhoz szükségük volt egy olyan kutyára, amely egyaránt alkalmas vadászatra, hogy élelmet szerezzenek, és megvédi őket és állataikat a portyázó vadállatoktól.

Az őslakos hottentotta törzs félig vad „tarajos” vadászkutyája nem volt ugyan tetszetős, de  bátor és rettenthetetlen volt, izmos lábaival akár hosszú távon is gyorsan futott. Rövid tömött szőre jól bírta az afrikai klímát, és ellenállt a bogarakkal szemben. Nagy távolságok megtételére volt képes élelem és víz nélkül, és ami a leginkább mellette szólt, hogy volt bátorsága szembeszállni egy oroszlánnal és túlélni azt.

A európai telepesek saját kutyáikkal, úgy mint; ír terrier, dog, bulldog, pointer, agár stb. kezdték keresztezni a „tarajos „ kutyákat, melynek eredményeképpen formálódott a fajta.     

 Cornelius van Rooyen –sikeres és elismert nagyvad vadász – szintén nagyra értékelte, az ekkor már jelentős változáson átesett „tarajos” kutyát, és ő maga is nemesítette a fajtát, elsősorban annak vadászati képességeit tartva szem előtt.

Az általa tenyésztett kutyák "van Rooyen kutyák" néven váltak ismertté.

Francis Richard Barnes –akinek nevéhez az 1922-ben Bulawayo városában készült  első standard leírás  kapcsolódik a napjainkban Rodéziai Ridgebackként ismert fajtáról – szintén   "van Rooyen” kutyákat tartott.

1926-ban South Africa Kennel Union Barnes leírása alapján bejegyezte a Rhodesian Ridgeback  - magyarul Rodéziai Ridgeback - fajtát, mely ezzel elindult világhódító útján.

Napjainkban a világ minden pontján találkozhatunk a „tarajos hátú” Ridgebackkal, amely a nemzetközi szintű tenyésztés  ellenére még mindig egy különönleges, egzotikus fajtának számít.

Forrás: Internet

[Nyitólap] [Hírek] [Kutyáink] [Kiállítások] [RR története] [Standard] [Álomszép alom] [Fényképek] [Kapcsolat] [Linkek] [Vendégkönyv] [Szivárvány-híd]